A perfect day in ROME / Egy tökéletes nap RÓMÁBAN

What else could the first post of this blog be about than my favorite city in my favorite country... Not long ago, I was blessed with a stunningly beautiful December day in Rome, this is how it went:

Mi másról is szólhatna a blog első bejegyzése, mint kedvenc városomról a kedvenc országomban... Nemrég egy csodálatos decemberi napot tölthettem Rómában, amely nagyjából így nézett ki:

Flying out of Budapest early in the morning, this is the view that greeted us before landing in Rome.

Az első reggeli járattal indultunk Budapestről, leszállás előtt pedig Róma ezzel a látképpel fogadott.

Due to the location of our hotel, we started our walk a bit outside the downtown, along Via Nomentana. Our first stop was Villa Torlonia. The complex - commissioned by a rich banker in the early 19th century - consists of several elegant mansions and a spacious and well-kept garden. Given that it was the middle of December, we were immediately captivated by the sight of sunlit palm trees and could easily have lingered some more.

A szállásunk a belvárostól kijjebb volt, így a Via Nomentana mentén kezdtük a sétát. Első állomásunk a Villa Torlonia volt. A komplexumot, amely számos elegáns villából és egy szépen gondozott kertből áll, még a 19.század elején építtette egy gazdag bankár. Mivel December közepe volt, a parkba belépve azonnal lenyűgözött a napsütötte pálmafák látványa és szívesen maradtunk volna még egy darabig.

Villa Torlonia

We finally did manage to take our eyes off the palm trees and went to see the main building, which became the residence of Mussolini in the 1920s and later served as the Roman headquarters of the Allies in WW2. The following two photos show the front and back facades:

Végül rászántuk magunkat, hogy a pálmafákon kívül mást is megnézzünk. Például a főépületet, amely az 1920-as években Mussolini rezidenciája lett, a második világháború későbbi éveiben pedig a szövetségesek római főhadiszállásaként szolgált. Az alábbi két képen az első és a hátsó homlokzat látható:

We soon arrived at Piazza della Repubblica, which is not a major sight in Roman terms, but that just means that Rome is a city where a square with an elegant porticoed building at one end, a highly spectacular fountain in the middle and a basilica with a facade that used to be part of an ancient Roman spa complex is still easily surpassed.

Rövidesen a Piazza della Repubblica nevű térre értünk, amely római szinten egyáltalán nem jelentős. Ez azonban csak annyit jelent, hogy Róma egy olyan város, ahol még nem számít kiemelkedőnek egy olyan tér, amit egyik oldalról egy elegáns, árkádos épület határol, a közepén áll egy látványos szökőkút, a másik végén pedig van egy olyan bazilika, amelynek a homlokzata egy fürdőkomplexum része volt még az ókori Rómában.

Our next stop was one of the most important basilicas of Rome: Santa Maria Maggiore. It is not only audit companies that have a "Big 4". Catholic Rome has its "big 4" patriarchal basilicas, which are actually owned by the Vatican but are mostly located outside its territory. One of these is Santa Maria Maggiore. It is home to the tallest campanile (bell tower) in Rome and the baroque facade really does not do justice to what is inside. The "Big 4" deserve a dedicated post (and will probably get it soon), so I'm just showing a picture for now.

Következő állomásunk Róma egyik legjelentősebb bazilikája volt: a Santa Maria Maggiore. Nem csupán a könyvvizsgáló vállalatok közt van "Big 4". A katolikus Rómának például megvan a négy patriarchális bazilikája, amelyek valójában a Vatikán tulajdonában állnak, bár legtöbbjük annak területén kívül található. Ezek egyike a Santa Maria Maggiore. Harangtornya (campanile) a legmagasabb egész Rómában, a barokk homlokzat pedig egészen lenyűgöző belsőt rejt. A "Big 4" mindenképpen külön blogbejegyzést érdemel (hamarosan talán meg is kapják), úgyhogy egyelőre csak egy képet mutatok.

Santa Maria Maggiore

With Santa Maria Maggiore being a stone's throw away, hardly any attention is given to Santa Prassede. We didn't visit on this particular day either; I took this picture of the beautiful 9th century Byzantine mosaics inside the church during a later visit to Rome. Now I know it would probably have made our day even more perfect.

Mivel a Santa Maria Maggiore mindössze pár lépésnyire van, a Santa Prassede templomra kevesen szentelnek figyelmet. Mi sem jártunk itt a sétánk során; a lenti képet egy későbbi út során készítettem. Pedig elnézve ezeket a 9.századi bizánci mozaikokat, velük együtt talán még tökéletesebb lett volna a napunk.

Santa Prassede

It was now high time for a little a relaxation, so we had some Campari and Aperol, overlooking Santa Maria Maggiore:

Ideje volt viszont már kicsit pihenni, úgyhogy leültünk egy italra a Santa Maria Maggiore mellett:

We then continued by walking to the church of San Pietro in Vincoli. The modest facade conceals a very important treasure: a statue of Moses created by Michelangelo himself. The statue, completed around 1515, was meant to be part of a massive tomb for Pope Julius II, but the Pope died in the early stages of the project and ended up being buried elsewhere, while Michelangelo got busy with the Sistine Chapel.

A pihenő után a San Pietro in Vincoli nevű templomhoz mentünk. A szerény homlokzat nem akármilyen kincset rejt: az oltártól jobbra álló Mózes-szobor maga Michelangelo műve. Az 1515 körül elkészült szobor eredetileg II.Gyula pápa hatalmas síremlékét díszítette volna, de a pápa még a projekt kezdeti szakaszában elhunyt és máshol temették el, Michelangelo-t pedig lefoglalta a Sixtusi-kápolna kifestése.

A few minutes later we were at the Colosseum itself.

Néhány perc múlva pedig már a Kolosszeumnál voltunk.

Colosseo

The Colosseum is probably the biggest attraction in Rome, but this time we only passed by and focused on the Arco di Costantino right next to it. Erected in 315AD, this is the last triumphal arch built in Ancient Rome. Although the builders cheated by taking decorative elements from earlier monuments and adding them to the arch, the result is still quite impressive. The beautifully sculpted marble reveals stories of glorious military campaigns, good deeds done by emperors and more.

Bár a Kolosszeum talán egész Róma legnagyobb látványossága, mi ezúttal csak elsétáltunk mellette és inkább a közelben álló diadalívnél időztünk. Az Arco di Costantino-t Kr.u.315-ben emelték, ez a Római Birodalom utolsóként épített diadalíve. A díszítések jó részét korábbi emlékművekről szedték ugyan le, de a végeredmény a csalás ellenére is igen impozáns. Hihetetlen részletességgel faragtak különböző jeleneteket a márványlapokra, többek közt győzedelmes csatákról vagy császárok jótetteiről.

From the Colosseum, we walked up Via Claudia and reached a rather tranquil area. There was hardly anyone around as we passed along ancient Roman walls. A short detour took us to Santo Stefano Rotondo, which is the national church of the Hungarians and is bizarrely graphic in its depictions of how some saints were martyred. The murals around show people being tortured in all kinds of ways.

A Kolosszeumtól felfelé indultunk az enyhén emelkedő Via Claudia-n. Egészen csöndes városrészben találtuk magunkat. Szinte alig voltak az utcán, ahogy ősi római falak mentén haladtunk. Tettünk egy rövid kitérőt a Santo Stefano Rotondo templomba, ez ugyanis a magyarok nemzeti temploma Rómában. A körtemplom egyébként igen bizarr: a freskók mind mártírhalált halt szenteket ábrázolnak, döbbenetes részletességgel szemléltetve a kínzások mindenféle módját.

Santo Stefano Rotondo

Santissimi Giovanni e Paolo

This splendid afternoon was coming to an end at this point so we were off to find a great place to watch the sunset. The weather made us feel like it wasn't December and the quiet streets made us feel we weren't in Rome but some small rural town. As we walked past Santissimi Giovanni e Paolo, we even found ourselves among little urban gardens. Quite unexpected in the center of a city of almost three million people and steps away from ancient buildings.

Már késő délután volt, úgyhogy elindultunk, hogy valami különleges helyen nézzük a naplementét. A ragyogó napfényben úgy éreztük, mintha nem is december lenne. A csöndes utcákon pedig úgy éreztük, mintha nem is Rómában, hanem egy vidéki kisvárosban lennénk. Amikor elsétáltunk a Santissimi Giovanni e Paolo nevű templom mellett, még apró városi kerteket is láttunk. Igen váratlan volt egy közel hárommilliós város közepén, ókori emlékektől mindössze pár lépésre.

We wanted to make it to the Aventine hill before sunset, so we quickly walked by the Circus Maximus and stopped only at its southern end to take a picture of the tree-lined road (Via di San Gregorio) with the Arco di Costantino at its end and then again to photograph the imperial palace on the Palatine bathed in the late afternoon light.

Még naplemente előtt szerettünk volna felérni az Aventino dombra, úgyhogy séta közben csak két rövid megállót tettünk. Egyszer még a Circus Maximus déli végén, ahol az Arco di Costantino-nál véget érő, fákkal szegélyezett útról (Via di San Gregorio) készítettem egy képet. A másik megálló során pedig a Palatinuson álló császári palotát fényképeztük, amely a késő délutáni napfényben különösen látványos volt.

We enjoyed the panoramic view of Rome in the Giardino degli Aranci, which is probably my favorite spot anywhere in the city. There were thousands of birds flying over Rome on this day, which was both unexpected and quite spectacular.

A város panorámáját hosszasan néztük a Giardino degli Aranci nevű parkban, ami talán a kedvenc helyem az egész városban. Rengeteg seregély repkedett ezen az estén Róma felett, amely egyszerre volt teljesen váratlan és rendkívül látványos.

The only thing our perfect day lacked was a perfect dinner, so we descended from the Aventine to get to our favorite trattoria. We did feel tempted to linger at Piazza della Bocca della Veritá, which is home to many great sights (including the Tempio di Ercole Vincitore, pictured below), but we decided to save them for another day and so I'm saving them for another post.

A tökéletes naphoz már csak egy tökéletes vacsora hiányzott, úgyhogy leereszkedtünk az Aventinóról, hogy minél hamarabb eljussunk a kedvenc vendéglőnkbe. Bár csábított a Piazza della Bocca della Veritá számos látnivalója (köztük a lenti képen lévő Tempio di Ercole Vincitore), de végül úgy döntöttünk, hogy az itteni helyeket máskorra tartogatjuk. Ennek megfelelően én is másik bejegyzésre tartogatom őket.