 |
Idén márciusban a szárazföldi Európa legdélebbi pontján, a dél-Spanyolországi Tarifában nézegettük a felkorbácsolt hullámokat egy viharos délutánon. Egész Andalúziában éreztük Afrika és az arab világ közelségét, de itt tényleg csak arra tudtam gondolni, hogy mindössze 14 kilométerre mennyire más világ fekszik és milyen jó lenne egy kicsit átnézni oda is.
We were watching the crashing waves on a stormy day this March in the Spanish town of Tarifa, the southernmost point of the European continent. We felt close to Africa and the Arab world throughout our Andalusian trip, but here all I could think about was how different the world is a mere 9 miles away and how great it would be to hop over there for a little while.
|
 |
| Másnap reggel már egy komp fedélzetéről néztük, ahogy Gibraltár sziklája - és vele Európa - egyre távolodik. The next morning found us aboard a ferry, watching the Rock of Gibraltar - and with it Europe too - slowly fade out of sight. |
 |
| A komp Ceuta városába érkezett, amely spanyol fennhatóság alatt áll, így a marokkói határ felé buszozva abban a geopolitikai furcsaságban találtuk magunkat, hogy földrajzilag ugyan már Afrikában voltunk, de továbbra is az Európai Unión belül jártunk. The ferry arrived in Ceuta, a town under Spanish rule. As a result, we found ourselves in a geopolitical oddity as we were riding the bus to the Moroccan border: we were already in Africa geographically, yet still inside the European Union. |
 |
| Fnideq az első település a marokkói oldalon. Bár spanyolok alapították Castillejos néven, a négyszögletes minaretnek köszönhetően a látkép mégis tipikusan észak-afrikai. Fnideq is the first settlement on the Moroccan side. Though it was founded by Spaniards as Castillejos, the square-shaped minaret rendered the townscape distinctly North African. |
 |
| Marokkó legújabb, 2008-ban átadott autópályája pont Fnideq és Tetouan között épült meg, úgyhogy kényelmes úton haladhattunk Tetouan 16. századi óvárosa felé. We had a comfortable ride to the 16th century medina of Tetouan on the newest highway in Morocco, inaugurated in 2008. |
 |
| Tetouan Világörökség-listás óvárosába hét városkapu vezet, ezek egyike a Bab-al-Okla. Bab-al-Okla, one of the seven city gates leading to the World Heritage-listed medina of Tetouan. |
 |
Tizenhat éves koromban az első Európán kívüli utam is Marokkóba vezetett. Már akkor teljesen beszippantott az arab óvárosok semmihez sem hasonlítható hangulata a rengeteg színnel, a beazonosíthatatlan szagok és a fűszerek illatának fura elegyével, a hangos és kaotikus piacokkal, a müezzin sikátorokat betöltő hangjával. Azóta eltelt ugyan kb. 20 év, de mindössze annyi változott, hogy néhány árus nyomkodja a telefonját.
At 16, my first trip outside Europe also took me to Morocco. I was immediately drawn in by the incomparable atmosphere of Arabic medinas with all the colors, the strange mix of unidentifiable smells and the fragrance of spices, the loud and chaotic markets and the sound of the muezzin filling the alleyways. About 20 years later, the only change is that some vendors are now tapping away at their cell phones.
|
 |
| Tetouan zsidónegyede: a mai politikai helyzetben furcsának tűnik, de amikor a spanyolok 1492-ben visszafoglalták Andalúziát az araboktól, az ott élő zsidó közösség a keresztény uralom elől az akkoriban jóval toleránsabb iszlám uralmat választva Marokkóba menekült. Mára nagyon kevés zsidó maradt Tetouanban, de ez az utca a mai napig Al-Quds, azaz Jeruzsálem nevét viseli. The Jewish quarter of Tetouan: strange as it may sound today, the Jewish community of Spain fled Christian rule when the Spanish re-conquered Andalusia from the Arabs in 1492 and chose to live in Morocco under Islamic rule instead, which was much more tolerant at the time. There are very few Jews left in Tetouan today but this street still bears the name Al-Quds, which is Arabic for Jerusalem. |
 |
| Nem vagyok híve a szervezett túráknak, de ezt a kirándulást így egyszerűbb volt megvalósítani. Így viszont kötelezően része volt a programnak egy szőnyegbolt is, de legalább láthattuk egy gazdag kereskedő többszáz éves házának belsejét, amit különben biztosan nem találunk meg. I'm not a fan of organized tours but this trip was much easier to arrange this way. An "obligatory" part of every tour is a visit to a carpet shop but at least we got to see the interior of a rich merchant's house, built hundreds of years ago, which we otherwise surely wouldn't have found. |
 |
| Tetouani utcakép Street scene from Tetouan |
 |
| Ebéd után Tangier-ba utaztunk át. Tiszta és rendezett utakon át vezetett az út a belváros felé, ami nagyon meglepő volt, mert korábban a városról szinte csak csempészettel, drogokkal, kémekkel és a kétes éjszakai életével összefüggésben hallottam. We headed to Tangier after lunch. We drove through clean and tidy roads en route to the downtown, which was quite surprising given that earlier I had only heard about the city in connection with smuggling, drugs, spies and its sleazy nightlife. |
 |
| A Bab Al-Fahs kapun át léptünk be az óvárosba... We entered the medina through the Bab Al-Fahs gate... |
 |
| ...de utána a Rue d'Italie gyarmati házai közt haladva inkább Franciaországban éreztük magunkat. ...but we then felt a bit like we're in France as we walked past the colonial houses lining Rue d'Italie. |
 |
| Azért találtunk régiesebb utcákat is, amelyek elengedhetetlen szereplői a nézelődő férfiak, akiknek láthatóan semmi dolguk. We found some more traditional streets too, an indispensable part of which are loitering men with seemingly nothing to do. |
 |
| Tangier kikötői mecsete, háttérben a Gibraltári-szoros The port mosque of Tangier with the Strait of Gibraltar in the background |
 |
| Az utóbbi években rengeteg fejlesztés történt Tangier-ban, köztük megtisztították a városi strandokat és díszköves, pálmákkal szegélyezett tengerparti sétányt alakítottak ki. Tangier has seen massive development in recent years, including the cleaning up of city beaches and the construction of a wide seaside promenade lined with palm trees. |
 |
| Tangier után már vissza kellett indulnunk Ceutába. Az út végig látványos volt: először a tengerparton, később a Rif-hegység északi tájain át vezetett. After Tangier we had to get back to Ceuta. The scenery was spectacular all the way as we first rode along the coast and then ascended to the northern part of the Rif Mountains. |
 |
| A távolban egy darabnyi Európa, de még Afrikában. A képen ugyan nem látható, de Ceuta-t masszív kerítés és szigorúan őrzött határsáv veszi körbe. A város általában akkor szerepel a hírekben, ha ezen átmászva bevándorlók bejutnak az EU területére. Tudom, hogy a migráció finoman szólva is érzékeny téma mostanában, de azért elgondolkodtató, hogy sokan az életüket kockáztatják, hogy kerítést mászva vagy tengeren átkelve eljussanak az EU-ba, mi pedig részei vagyunk és bárhonnan érkezve egy személyi felmutatásával visszatérhetünk ide. Vajon értékeljük eléggé? A little piece of Europe in the background, still on African soil. Though not visible on the picture, Ceuta is surrounded by a massive fence and a strictly guarded border strip. If the city appears on the news, it's usually because migrants have managed to climb through and thus make it to the EU. I know migration is a hot potato but it's worth thinking about how many people risk their lives to reach the EU, whether by climbing a fence or crossing by sea. At the same time, we are part of this community and can return here from anywhere just by showing an ID. Do we appreciate this enough? |
 |
| Késő délután Ceuta tengerparti sétánya mentén, háttérben a városfal és a Nagyboldogasszony-székesegyház (Catedral de la Asunción). Innen kb. 45 perc alatt visszahajóztunk Algeciras-ba, rövidesen pedig andalúz száraz sherry mellett gondoltunk vissza arra, mennyire hihetetlen tartalmas napunk volt. Szokásomtól eltérően tehát ezúttal szervezett túrán voltunk, de ezt egyénileg anyagilag és logisztikailag is nehéz lett volna így kivitelezni. Csak a komp fejenként 60€ lett volna oda-vissza, így viszont Ceutában már a kompról leszállva vártak minket, kényelmes buszunk volt egész nap, külön sorban és kifejezetten gyorsan jutottunk át a határon, két marokkói várost is megismerhettünk, még ebédet is kaptunk és az egész túráért fejenként 59€-t fizettünk, plusz adtunk néhány eurót borravalóként a sofőrünknek és az idegenvezetőnek. Hatalmas élmény volt, csak ajánlani tudom. Late afternoon along the corniche of Ceuta, with the city walls and the Cathedral of the Assumption in the background. From here we sailed back to Algeciras in about 45 minutes and soon we were sipping dry Andalusian sherry and reminiscing about how incredibly rich our day was in experiences. As I mentioned before, we opted for an organized tour this time, contrary to our usual ways, as this trip would've been much harder to do individually both in terms of costs and logistics. While the round-trip on the ferry alone would've cost 60€ per person, we had a tour where we were met as soon as we stepped off the ferry, had a comfortable bus for the day, crossed the border quickly via a dedicated lane, got to see two Moroccan cities and were even given lunch for a total of 59€ per person, plus a few euros we gave to our driver and guide. It was a truly great trip, I highly recommend it. |
