TRINIDAD: Probably the prettiest town in Cuba / Kuba talán legszebb városa

Cuba is a strange mix of Spanish colonialism, Caribbean landscapes, pre-revolutionary American influence and five decades of communism, making it very bizarre and incredibly fascinating at the same time. Yet there is one city that was frozen in time well before the turbulent changes of the 20th century and has therefore remained largely unchanged since the time of the Spanish colonialists: Trinidad.

Kubában a spanyol gyarmati történelem, a karibi táj, a forradalom előtti amerikai befolyás és öt évtizednyi kommunizmus keveredik olyan furcsán, hogy az egész ország egyszerre nagyon bizarr, illetve hihetetlenül izgalmas. Van azonban egy város, ahol még a 20. századi összevisszaság előtt megállt az idő és minden úgy maradt, ahogy a spanyol gyarmatosítók korában volt: Trinidad.

Founded in 1514, the city is rapidly approaching its 500th anniversary. Trinidad was lucky to have been booming when sugar trade was significant in the region, because rich traders paid a lot of attention to architecture and made the city extremely pleasant to look at. Decline came in the second half of the 19th century and Trinidad remained a forgotten backwater until tourists first started arriving about a decade ago. While the stagnating economy might have been unfortunate for the locals, the upside is that the city has preserved its colonial look to an extent other historic centers would only "dream of".

Horses and horse-drawn carts outnumber cars big time
Kevés autó, rengeteg ló és lovaskocsi

Az 1514-ben alapított város rövidesen fennállásának ötszázadik évfordulóját fogja ünnepelni. Történelme során Trinidad abban a szerencsés helyzetben volt, hogy fellendülése olyan időszakra esett, amikor a cukorgyártás virágzott az egész régióban, az itteni cukorgyárosok ugyanis komoly figyelmet szenteltek az építészetnek és nagyon szemrevalóvá fejlesztették a várost. A hanyatlás időszaka végül a 19.század második felében kezdődött. Trinidad rövidesen csak egy álmos és elfeledett település lett és az is maradt, amíg el nem kezdtek jönni a turisták, nagyjából egy évtizeddel ezelőtt. A lelassult gazdaság miatt a helyiek nehéz helyzetbe kerültek, a város viszont így kimaradt az elmúlt évszázad változásaiból és olyan mértékben tudta megőrizni gyarmati városképét, amilyenről más történelmi óvárosok csak "álmodnak".

The entire downtown area is full of colorful single-story houses, many of which have the distinctive feature of having barrottes (wrought iron bars) as opposed to windows. Wherever the wooden shutters placed behind the bars were open, it was possible to glance into the houses, some of which were quite extraordinary. This is another thing that makes Trinidad unique: there is visible poverty, yet the lack of interior renovations means that many still use furniture that would probably fetch big bucks at Western auctions.

Az egész belváros mindenféle színű egyszintes házakból áll, amelyek közül a legtöbb házon ablak helyett kovácsoltvas rácsok láthatók (barrottes). Üveg nincs, a rácsok mögött általában fából készült zsaluk találhatók. Ahol ezek nyitva voltak, be lehetett látni a házakba és néha bizony egészen lenyűgöző volt a látvány. Trinidadban láthatóan szegények az emberek és nem igazán van lehetőségük felújítani a házaikat. Így viszont sokan ma is olyan bútorokat használnak, amelyek közül sok igen tisztességes összegekért cserélhetne gazdát nyugati aukciókon.

Trinidad is more about the overall atmosphere than individual sights. There is not a single building that would upset the architectural harmony and this holds true of the main square too (Plaza Mayor). Despite having been home to the richest inhabitants and the most important public buildings, it is not ostentatious at all: the only feature highlighting the importance of the square is that the buildings here have an additional storey.

Plaza Mayor

Trinidadban az igazi élményt inkább a város hangulata jelenti, nem a konkrét látnivalók. Attól annyira különleges a hely, hogy egyetlen épület sem bontja meg a város építészeti egységét. Még a főtér (Plaza Mayor) is tökéletesen illeszkedik a környék stílusához. Hiába állnak itt a legfontosabb városi intézmények és hiába építkeztek ide a leggazdagabb cukorgyárosok, a tér mégsem hivalkodó. Mindössze annyi jelzi a jelentőségét, hogy az itteni épületek egy helyett kétszintesek.