BAKU: where only change is constant / ahol csak a változás állandó

Baku is going through a major identity crisis but that's what makes it fascinating. Imagine a medieval city center full of Islamic architecture that is overshadowed by swanky skyscrapers, which rise among drab Soviet apartment blocks. You hear the muezzin call to prayer but the promenade along the Caspian is full of young couples flirting. In the downtown, taxis are London cabs painted purple and underpasses are clad in marble. Just a few blocks away, Russian cars from the 1980s park on the side of badly potholed roads.
Baku komoly identitásválságban van, de ez teszi igazán érdekessé. Van egy középkori muzulmán városmag, amely fölé lepukkant szovjet lakótömbök közül kinövő, hivalkodó felhőkarcolók emelkednek. Hallani, ahogy a müezzin imára hív, közben pedig a Kaszpi-tenger partján húzódó sétány tele van fiatal szerelmespárokkal. A belvárosban lilára festett londoni taxik járnak, az aluljárók pedig márvánnyal vannak borítva, pár háztömbbel odébb viszont nyolcvanas évekbeli Ladák és Volgák parkolnak a kátyúkkal teli utak szélén.
Entrance to an underpass in downtown Baku / Egy belvárosi aluljáró bejárata
With our less than convenient plane schedule, we landed shortly after 4 AM in Baku, so I was expecting an uneventful ride to the city. Instead, I saw gas stations that were lit more brightly than palaces in other countries. The bridges and overpasses were also covered with colorful LED lights and long sections of the brand new multiple lane airport highway had walls with oriental motifs on both sides, also in full illumination. In any dictatorship that has enough money to try and impress visitors, such walls are not only there to protect residents from noise, they are just as much meant to "protect" visitors from seeing what lies behind the scenes. And no matter how much Baku wants to look like a rich and welcoming European city, there is no doubt that Azerbaijan is a dictatorship. Without going into any detail on politics or looking at rankings issued by international organizations, just a simple city stroll is revealing: everything of importance, including the international airport, is named after the late president, Heydar Aliyev, whose picture is pretty much everywhere, including hotel lobbies and even some subway stations. He's often joined by the portrait of his son, Ilham Aliyev, the current president with a marginally more subtle personality cult.
A place they don't try to hide: Ateshgah Fire Temple / Ezt nem próbálják rejtegetni: Ateshgah, a tűz temploma
Mivel nem túl kényelmes időpontban, kicsivel hajnali 4 óra után érkeztünk, nem vártam túl sokat a városba vezető taxizástól. Ehhez képest olyan fényárban úszó benzinkutakat láttam, hogy máshol palotákat nem világítanak így ki. A hidak és felüljárók tele voltak színes LED-fényekkel, a vadiúj, soksávos reptéri út mentén pedig hosszasan húzódtak keleti mintákkal díszített falak, szintén látványosan kivilágítva. Persze minden olyan diktatúrában, ahol van annyi pénz, hogy már megpróbálhassák lenyűgözni a látogatókat, az ilyen falak nem csupán a lakosokat védik a zajtól, hanem a turistákat is "védik" attól, hogy a színfalak mögé lássanak. Ahhoz pedig kétség nem férhet, hogy Azerbajdzsán diktatúra, bármennyire is próbál Baku gazdag és nyitott európai városnak látszani. Még csak politikai elemzéseket vagy nemzetközi szervezetek mérőszámait sem kell hosszasan böngészni, elég sétálni egyet a városban: szinte minden fontosabb hely, köztük az ország fő nemzetközi repülőtere is a néhai Heydar Aliyev államfőről van elnevezve, akinek az arcképével tele vannak az utcák, de sokszor még szállodák előcsarnokai vagy metróállomások bejáratai is. Gyakran két arckép is van, ilyenkor a másikon Ilham Aliyev, a mostani elnök látható. Ő egyben a néhai államfő fia és csak pár fokkal visszafogottabb személyi kultusza van.

Once all entry formalities are completed, tourists are free to explore on their own, so we might even have been able to go see what's hidden behind the decorative walls, but the stuff they were happy to show us was interesting enough too. As the Michelin Guide says that 3-star restaurants are "worth a special journey", some recent additions to the architectural scene of Baku are so spectacular that, to me, they alone would make a visit to Azerbaijan worthwhile. Probably the most extraordinary example is the new gleaming white cultural center designed by the Iraqi-born star architect Zaha Hadid and named after Heydar Aliyev (who else :)). It looks a bit like a musical instrument from one angle, like the crashing waves of the sea from another and, from any angle, it looks simply amazing.
Heydər Əliyev Mərkəzi
Ha túl vagyunk a bejutás összes bürokratikus akadályán, már lehet szabadon bóklászni. Akár el is mehettünk volna megnézni, mit rejtegetnek a díszes falak mögött, de az a helyzet, hogy már az is bőven elég érdekes volt, amit szívesen mutogattak nekünk. Baku néhány új épületéről például nekem az jut eszembe, amivel a Michelin-kalauz jellemzi a háromcsillagos éttermeket: "külön utazást is megérnek". Egyszerűen annyira látványosra sikerültek, hogy már akkor is azt éreztem volna, hogy megérte Azerbajdzsánba menni, ha rajtuk kívül semmi nem lett volna a városban. A legkülönlegesebb talán a város új, ragyogó fehér színű kulturális központja, amelynek tervezője az iraki születésű sztárépítész, Zaha Hadid, névadója pedig - természetesen - Heydar Aliyev. Egyik oldalról hangszerhez hasonlít, másik oldalról mintha a tenger hullámait idézné, de minden oldalról egyformán lenyűgöző.
Heydər Əliyev Mərkəzi
It is from up close that Heydar Aliyev Center reveals its beauty. The Flame Towers, on the other hand, are visible from all over Baku and have completely transformed the look of the city. First of all, they have made the Baku skyline instantly recognizable. They also provide a spectacular contrast to the centuries old houses of the historic center. However, it is at night that they really come alive: the entire facades of all three towers become giant LED screens showing, alternately, burning flames or a waving Azeri flag.  
Old town - new towers / Régi város, új tornyok
Míg a Heydar Aliyev Központ közelről mutatja meg igazán a szépségét, a Lángtornyok szinte mindenhonnan látszanak, uralják és teljesen át is alakították a várost. Először is azonnal felismerhetővé, összetéveszthetetlenné tették Baku városképét. Erős, de mégsem zavaró ellentétet alkotnak az óváros régi, akár több évszázados házaival. Igazán viszont éjjel kelnek életre: ilyenkor mindhárom torony egyben óriási LED-kivetítő, amelyen egymást váltva lángoló tűz vagy lobogó azeri zászló látszik.
Digital flames engulf the city / Ég a digitális tűz
Baku is changing at a frenetic pace, yet, in many ways, remains very much post-Soviet: subway travel is with top-up cards bought from machines with touchscreens, but there is a babushka (old, probably Russian lady) in a little booth at the bottom of the escalators to oversee passengers at every station. I could book, after extensive research, our train ticket to Georgia online but it had to be collected in person at a remote corner of Baku Station from a single-window "international office" also manned by babushkas.And Baku is not just about the modern buildings: the historic walled core, Iceri Serher, has winding alleys, Ottoman-style covered balconies, a 15th century palace and an even older massive stone tower. Outside the city walls, there are elegant squares and shopping streets, tree-lined promenades, brand new office towers, shopping malls and, pretty much everywhere, construction cranes.
A few blocks of the center would look elegant even in London or Paris but outside the center, houses and shopfronts often look very Eastern European: vulgar and ostentatious if there is a lot of money, cluttered and tacky if there isn't. Unfortunately, this can still be observed in my native Hungary too.
In downtown Baku, there are little screens in bus stops showing the next departure and many signs are in English too. Yet when we wanted to visit the allegedly famous mud volcanoes just outside the city, we found that the only way was either to take an organized tour from Baku priced well above 100 USD per person or to get off the bus at an unmarked stop at the edge of town, then start haggling with the taxi drivers parked nearby, all of whom drove Ladas and none of whom spoke English.
Walls of the old city / Az óváros falai
Baku az egyébként szuper modern épületeinél még sokkal többet nyújt. A fallal körbevett történelmi központ, az Iceri Serher negyed is tele van látnivalóval: apró sikátorok, tipikus oszmán fedett erkélyes házak, egy 15. századi palota és egy még régebbi, masszív kőtorony. A városfalon kívül pedig elegáns terek és bevásárlóutcák szökőkutakkal, fákkal szegélyezett sétányok, hipermodern irodaépületek és bevásárlóközpontok, valamint rengeteg építkezési daru.
Baku tényleg döbbenetes tempóban változik, de a szovjet örökség továbbra is lépten-nyomon érezhető: a metrón feltöltőkártyával lehet utazni, amit az állomásokon érintőképernyős automatákból lehet megvenni, a mozgólépcső alján viszont egyenruhás néni (igazi bábuska) vigyázza a rendet. A Grúziába szóló vonatjegyünket alapos utánajárás eredményeként le tudtam ugyan foglalni online, átvenni viszont személyesen kellett a bakui állomás egyik eldugott zugában, az egyetlen kis ablakból álló "nemzetközi jegyirodában", ahol szintén igazi bábuskák dolgoztak.
A belvárosban néhány utca még Londonban vagy Párizsban is elegánsnak számítana, a központtól távolodva viszont a házakon és az üzleteken gyakran az a sajátosan kelet-európai gagyi látszik, ami sajnos még itt Magyarországon is sokszor megfigyelhető: izléstelenség és hivalkodás, ahol sok pénz van, gányolás és lepukkantság, ahol kevés.
A belvárosi buszmegállókban kis kijelzőn lehet látni, mikor jön a következő busz és rengeteg dolog ki van írva angolul is. Amikor viszont el akartunk menni az állítólag híres és Bakuhoz egész közeli iszapvulkánokhoz, vagy a belvárosból induló szervezett túrát választhattuk volna fejenként bő 100 USD-ért, vagy maradt az a megoldás, hogy elbuszoztunk egy jelöletlen külvárosi megállóig, ahol az út mentén várakozó taxisokkal próbáltunk alkudozni. Itt viszont már mindenki Ladával volt és oroszul beszélt.
This is a furniture store. And those are lions. Seriously. / Ez egy bútorüzlet. Meg oroszlánok. Nem vicc.
Speaking of mud volcanoes, they turned out to be the highlight of our stay. The designer boutiques and skyscrapers of central Baku first give way to socialist apartment blocks, industrial plants and oil wells, then the sealed road ends and the landscape becomes almost desert-like as a Lada struggles its way along the only dirt track. Suddenly we come to a little hill. The deep blue of the Caspian is in the background, while the hill is full of little conical formations. Inside them, mud is constantly bubbling, boiling and erupting. They are a truly unique sight and the whole trip, all hassles included, is a great adventure.
Making our way to the mud volcanoes near Baku / Úttalan utakon haladunk az iszapvulkánok felé
Ha már az iszapvulkánokat szóba hoztam, az egész út talán legnagyobb élményét nekik köszönhetjük. Baku belvárosának toronyházait és drága butikjait először felváltják a szocreál háztömbök, az iparnegyedek és az olajkutak, de aztán véget ér az aszfaltozott út és a táj szinte sivatagi lesz. Miután egy Ladával átküzdjük magunkat az egyetlen földúton, elérünk egy kis dombot. Háttérben a Kaszpi-tenger, a domb pedig tele van kisebb-nagyobb kúpszerű képződményekkel. Ezek mindegyike egy apró vulkán, amiben a sáros folyadék folyamatosan fortyog, bugyborékol és néha ki is tör. Egészen különleges a látvány, és tulajdonképpen az egész út, minden kihívással együtt, klassz kis kaland.
Mud volcano / Iszapvulkán
After just a few days, it was obvious that Azerbaijan is a place that is very hard at work trying to reinvent itself. They promote themselves as part of Europe, yet have Soviet-style visa requirements toward EU citizens. They are proud Muslims, yet they are free of many stifling restrictions and even booze is freely available everywhere. Some services near Western standards but they come at prices that are beyond Western levels. Baku is very much in transition and while it's still unclear to me whether it wants to become the Dubai or the Paris of the Caucasus, it's definitely a place that should be seen.
Baku
Már néhány nap után is világosan látszott, hogy Azerbajdzsán nagyon keményen dolgozik azon, hogy kitalálja magát. Európa részeként hirdetik az országot, de az EU-tagállamokkal szembeni vízumpolitika a szovjet időket idézi. Büszkék rá, hogy muzulmánok, de távol tartják magukat a fojtogató vallási szabályoktól, még alkoholt is lehet mindenhol kapni. Egyre több szolgáltatás közelíti a nyugati színvonalat, az árak viszont sokszor már meg is haladták a nyugati szintet. Baku nagyon gyorsan változik és továbbra sem világos számomra, hogy a következő Dubai vagy a kaukázusi Párizs szeretne-e lenni, de az egyértelmű, hogy érdemes megnézni.