So why was taking a cab the easiest option when heading off to the Gambia? Well, for someone coming from the world of schedules, real-time traffic info, online bookings, and signposted highways, Senegambian transport takes some getting used to. Public transport is virtually nonexistent, limited to a chaotic city bus network in Dakar and a handful of ferries. With few people owning cars, transport is mostly by private taxis, bush-taxis (taxi-brousse in French, normally a Peugeot 504 with seven seats), minibuses, "express buses", alhams (so called by the omnipresent "Alhamdoulillah" signs on them), and all kinds of vehicles that in any other part of the world would be found in museums.
Miért is volt a legegyszerűbb taxival indulni Gambia irányába? Ha az ember a menetrendek, valós idejű forgalmi információk, online foglalások és közlekedési táblák világából érkezik, akkor bizony szokni kell a szenegambiai viszonyokat. Tömegközlekedés szinte egyáltalán nincs, kivéve egy átláthatatlan dakari buszhálózatot és pár kompjáratot. A legtöbben taxival és ún. bozóttaxival utaznak, amely általában egy hétüléses Peugeot 504. Ezen kívül van még pár minibusz, "expressz busz", alham (az összes ilyen járművön lévő „Alhamdoulillah” (Allah-nak hála) feliratok miatt) és még sok olyan egyéb jármű, amely a világ más részein már csak múzeumokban látható.
Even if there is a sort of scheduled service, it means going to the gare routiére, which is the closest Senegal and Gambia come to having a bus station. It is basically a dusty parking lot with countless minibuses and bush-taxis and even more touts. Destinations are yelled out; buses and taxis leave when full. This can easily double the journey time as there is no way to know when that happens. Furthermore, the African definition of full is cramming in as many people as physically possible (remember: one seat is two seats).
Ha van is valamilyen menetrend szerinti járat, ahhoz először el kell menni az adott városban a gare routiére nevű helyre, amely a buszpályaudvar valami nagyon távoli rokona… Tulajdonképpen egy poros parkolóról van szó, rengeteg különböző minibusszal és bozóttaxival. Meg persze még több ügynökkel, akik a nekik jutalékot adó "busztársasághoz" irányítják a népet. A célállomásokat úgy lehet megtudni, hogy az ember figyeli, mit kiabálnak a buszok mellett álldogálók. Aztán ha megtaláltuk a nekünk való járatot, már csak meg kell várni, hogy megteljen a jármű és indulunk is. Hogy ez mennyi ideig tart, azt csak Allah tudhatja. Mindenesetre a világ e részén a "tele" azt jelenti, hogy a fizikailag lehetséges számú embert kell bezsúfolni (alapszabály: egy ülés egyenlő két ülés).
So we opted for a private taxi, but this still puts the word "comfortable" in a new perspective. The ubiquitous yellow taxis are usually more than twenty years old and look like they have never been cleaned. Most seatbelts left black stripes across my T-shirts. Most taxis have run at least a million kilometers, their odometers never work and windshields are invariably broken. We've been in all kinds of cars: one was pushed by five guys to get the engine started, another had rear doors that wouldn't open, while a third had all its mirrors, switches and door handles missing.
Na, ezért mentünk végül taxival. Azért a „kényelmes” fogalmát ez is új megvilágításba helyezte. 20 év az autók minimum kora és a biztonsági övek által a cuccaimon hagyott fekete csíkok alapján nem sokszor tisztítják őket. A kilométerórák szinte soha nem működnek és talán egy olyan autóban ültünk, amelyiknek nem volt megrepedve a szélvédője. Volt olyan taxi, amit öten toltak be. Volt, amelyiknek nem nyíltak a hátsó ajtói, így a két első ülés között kellett átmászni és volt, amelyikről hiányzott az összes tükör, kapcsoló és kilincs.
The roads are generally well-maintained, some recently built using EU funds. When the road is really bad, drivers tend to drive with one wheel on the asphalt and one on the dirt-track beside it. When we finally made it to the Gambia after having had the pleasure of riding in many a great vehicle, we thought we were in for a getting away from it all type of experience.
 |
| Good road / Jó út |
 |
| Not good road / Nem jó út |
Az utak egyébként nem rosszak, néhány közülük EU pénzből épült. Ha pedig az út mégis nagyon lerobbant, akkor a sofőrök általában egyik kerekükkel az aszfalton, másikkal az út menti földsávon haladnak. Úgyhogy mire néhány ilyen taxit kipróbálva végre megérkeztünk Gambiába, úgy gondoltuk, magunk mögött hagytunk minden nehézséget.
 /<br>SZENEGÁL ÉS GAMBIA: Afrika kezdőknek? (5/4. rész)){kind=link}