Aleppót nagyon könnyű megkedvelni. A város sokáig a Selyemút igen jelentős állomása volt, majd hadjáratokat, földrengéseket és egy hosszúra nyúlt hanyatlást túlélve egy klassz közel-keleti nagyváros lett, ahol a 21.század első évtizedében kifejezetten jól mentek a dolgok: a Világörökség részét képező Óvárost gyönyörűen helyrehozták, sorra nyíltak a butikhotelek, elkezdtek jönni a turisták, a muzulmán többség békében élt a keresztény kisebbséggel, a város pedig igazi művészeti, kulturális és gasztronómiai központ lett. Most, hogy ennek nagy részét lerombolták, szeretném megmutatni azt a békés és nagyszerű Aleppót, amelyet 2010-ben láttam.
It was late afternoon when we arrived in Aleppo from the colorful and multicultural Lebanon, where we were no longer surprised by anything after a few days. In a Syrian town however, we really did not expect on our first walk to be greeted by Armenian and Greek signs, church towers, girls with their hair uncovered and a huge Sheraton Hotel (the latter was particularly strange as there were otherwise no American brands present in Syria whatsoever). Even more surprising (and appealing) was the fact that the we heard the muezzin being followed by the sound of church bells, despite the 85% Muslim majority. News reports only show atrocities against Christian minorities, fueling prejudiced arguments that Muslims always mistreat religious minorities. Though I try not to base my opinion on what is coming from the media, I have to admit that Syria really wasn't the place where I expected to hear church bells. Neither did I expect to see a church as big and as beautifully illuminated as the Maronite Cathedral of Saint Elias seen on the photo below.
Késő délután értünk Aleppóba. Előtte a sokszínű és "multikulti" Libanonban pár nap után már semmin nem lepődtünk meg, itt azonban nem számítottunk rá, hogy első sétánk során örmény és görög feliratokkal, templomtornyokkal, kibontott hajú lányokkal és egy Sheraton Hotellel találkozunk (utóbbi főként azért volt furcsa, mert amerikai márkák egyébként egyáltalán nem voltak jelen Szíriában). Az pedig rögtön nagyon rokonszenvessé tette a várost, hogy hiába a 85%-os muzulmán többség, a müezzin után nem sokkal templomi harangok is szóltak. A híradásokba mindig csak az kerül be, ha egy muzulmán országban atrocitások érik a keresztényeket, ezzel jó alapot adva olyan előítéleteknek, hogy a muzulmánok mindig rosszul bánnak a vallási kisebbségekkel. Bár igyekszem nem a médiában elhangzottakra alapozni a véleményemet, azért Szíriában pont nem vártam, hogy harangok szóljanak. Ahogy azt sem, hogy olyan méretes és gyönyörűen kivilágított templomot lássak, mint például a maronita Szent Illés-katedrális az alábbi képen.
 |
| Saint Elias Cathedral / Szent Illés-katedrális |
The Cathedral aside, the Christian quarter in the Old Town of Aleppo is not defined by large squares or spectacular buildings: our walk mainly took us through narrow alleys, surrounded by massive walls dating back hundreds of years. The wealthy merchants who formerly inhabited this area had their houses built around a central courtyard, with most decorations focused there. The facades that face the street are usually very modest in their appearance, so we kept looking for open gates and did get to peek into some of the courtyards. One of the most spectacular ones though was the courtyard of our hotel (Yasmeen d'Alep), with cozy illumination and a fountain gurgling in the center. The best boutique hotel of the city at the time, I wonder what has become of it...
 |
| Yasmeen d'Alep |
Aleppó óvárosának keresztény negyedére mindazonáltal nem a nagy terek és látványos épületek a jellemzők: főként szűk sikátorokban, sok évszázados házfalak közt járkáltunk. A korábban elsősorban jómódú kereskedők által lakott városrészben a házakat ugyanis egy központi udvar köré emelték, és csak az udvarra néző részeket díszítették. Az utcáról látható homlokzatok általában rendkívül egyszerűek. Ezért aztán végig figyeltük a nyitva álló kapukat, pár udvarba sikerült is benéznünk, az egyik leglátványosabb azonban egyértelműen a szállodánk (Yasmeen d'Alep) udvara volt, hangulatvilágítással és középen csobogó szökőkuttal. A Yasmeen d'Alep akkor a legjobb butikhotel volt a városban. Vajon mi lehet most ott...
 |
| Yasmeen d'Alep |
Aleppo was still waking up when we set off the next morning. The following four pictures show typical street scenes from the Old Town:
Még ébredezett a város, amikor másnap reggel elindultunk sétálni. Az alábbi négy képen tipikus óvárosi utcákat és hangulatokat igyekeztem elkapni:
 |
| Aleppo |
 |
| Aleppo |
 |
| Aleppo |
 |
| Aleppo |
Emerging from the narrow streets, we suddenly found the Ancient Citadel towering above us. Most of what we see today is the result of a massive reconstruction that took place about five centuries ago, but the Citadel itself was first built by the Ancient Greeks, making it one of the oldest castles in the whole world.
 |
| Aleppo: Citadel / Citadella |
Az Óváros szűk utcáiból kiérve hirtelen a Citadella masszív épületegyüttese tornyosult fölénk. Csak ami elsőre látszik is már legalább ötszáz éves, de a Citadella eredeti építői még az ókori görögök voltak, így tehát Aleppó az egész világ egyik legősibb várkastélyát tudhatja magáénak.
 |
| Aleppo: Citadel / Citadella |
 |
People around the world react very differently to having their photo taken. I've mostly found that Europeans don't care, Peruvians are often willing to grant permission for money only and Western Africans become outright hostile. Syrians, on the other hand, were always very enthusiastic to be on camera.
Az emberek nagyon másképp reagálnak arra, ha fénykép készül róluk. Az európaiakat általában nem érdekli, Peruban sokszor csak pénzért engedik, Nyugat-Afrikában pedig kimondottan ellenségesek lesznek. A szíriaiak viszont mindig örömmel fogadták, ha megkérdeztem, hogy fotózhatom-e őket.
|
 |
| View from the Citadel: / Kilátás a Citadellából |
Having descended from the hill that houses the Citadel, we headed to the Souq-al-Medina, the mindless destruction of which prompted me to write this post in the first place. Even without wars, old and traditional markets of the Middle East and Northern Africa are thin on the ground these days: the ones in Cairo and Istanbul are now rather tidy, organized and touristy. Those in the rich Gulf states have almost completely been replaced by shopping malls. The Moroccan souqs are still great, but those in Aleppo were simply amazing: the closest one can get to the world of Oriental fairytales. Now it's covered in smoke and dust, but we could still smell the air thick with the aroma of the famous local green olive soaps plus hundreds of different spices.
Leereszkedve a Citadellának otthont adó dombról, bevetettük magunkat a Souq-al-Medina bazárba, amelynek értelmetlen pusztulása miatt kezdtem hozzá ennek a bejegyzésnek a megírásához. Ma már háborúk sem kellenek ahhoz, hogy Észak-Afrika és a Közel-Kelet igazán régi és hagyományos piacaiból egyre kevesebb legyen: a híres kairói és isztambuli szukok ma már szinte túl tiszták, rendezettek és turistásak. A Perzsa-öböl gazdag államaiban pedig legtöbbjük helyén már bevásárlóközpontok állnak. A marokkói szukok még ma is elég klasszak, de Aleppóé semmihez nem volt fogható: azt hiszem, itt lehetett a legjobban átélni a keleti mesék alapján elképzelt világot. Ma minden bizonnyal a kőpor és a füst járja át a levegőt, mi viszont még a híres helyi zöldolivás szappanok és a rengeteg fűszer illatát érezhettük.
2012:
2010:
While the famed Umayyad Mosque that is one of the greatest attractions of Syria and the fourth holiest site of Islam is in Damascus, there is also an Umayyad Mosque in Aleppo, not far from the Souq-al-Medina. It is slightly smaller, newer and somewhat less ornate, but still very spectacular. Built on the site of the ancient Greek agora, its minaret dated from 1095 AD and the rest of the mosque is not much younger either.
Back in 2010, even non-Muslims were welcome to visit anytime. Then Shia Muslim government forces started fighting Sunni Muslim rebels within the walls, destroying the beautiful minaret and seriously damaging a place that should be holy to both.
Bár a Szíria egyik fő attrakciójának és az iszlám negyedik legszentebb helyének számító Omajjád-mecset Damaszkuszban van, az ősi bazártól nem messze Aleppónak is van egy Omajjád-mecsete. Kicsit kisebb, újabb és kissé kevésbé díszes, de szintén nagyon látványos mecset, amelyet az egykori görög agóra helyén emeltek és amelynek minaretje Kr.u. 1095 óta állt (az épület többi része sem sokkal újabb).
2010-es látogatásunkkor a nem muzulmán vallásúak is bármikor bejöhettek. Aztán síita muzulmán kormányerők és szunnita muzulmán lázadók csaptak össze a falak közt, amelynek az lett az eredménye, hogy elpusztították a gyönyörű minaretet és súlyos károkat okoztak egy olyan helynek, amely elvileg mindkét oldal számára szent.
2012:
2010:
 |
| Aleppo's Umayyad Mosque just before the war / Az Omajjád-mecset kicsivel a háború előtt |
After two days in Aleppo, I was sure this city was destined to become "the next big thing" of the Middle East. The situation doesn't look good now, but I am still optimistic: Beirut, Berlin, Budapest or Sarajevo were all ravaged by war and each of them has become or is on the way to becoming a great metropolis.
Why would Aleppo not make it...?
Két nap után meg voltam győződve róla, hogy rövidesen Aleppó lesz a Közel-Kelet nagy dobása. Ma nem állnak jól a dolgok, de én továbbra is optimista vagyok: Bejrút, Berlin, Budapest vagy éppen Szarajevó mind komoly pusztítást éltek át, mára mégis mindegyikük élénk és látványos nagyvárossá nőtte/növi ki magát. Aleppónak miért ne sikerülne...?
