Ha valaki megtudja, hogy mennyi helyen jártam már, szinte biztosan az az első kérdése, hogy mi a kedvenc helyem, illetve mi a legnagyobb látványosság. Ezen mindig elgondolkodom, mégsem tudok rendes választ adni, mert rengeteg helyet szeretek valamiért nagyon: Olaszországot sok más mellett az ételek és a nyelv miatt, Norvégiát, Svájcot vagy Montenegrót a természetért, Hollandiát a rendezettségéért, Japánt a semmihez nem hasonlítható egyediségéért és így tovább. Azt viszont több mint 80 ország, valamint a Taj Mahal, Angkor, a Nagy Fal, a Machu Picchu, a gízai piramisok, az Alhambra és még pár hasonló kaliberű hely felkeresése után is biztosan merem állítani, hogy a világ talán legnagyobb csodája Mianmarban (leánykori nevén Burma) van és úgy hívják, Bagan.
If anyone learns how many places I've been to already, their first question will invariably be about what my favorite place is or what the greatest sight is. This always makes me think but I can never give a straight answer because there are many places I love for something: Italy, among many things, for its food and language; Norway, Switzerland or Montenegro for its nature; the Netherlands for its tidiness, Japan for its incomparable uniqueness and so on. However, I do know, after having visited more than 80 countries and places like the Taj Mahal, Angkor, the Great Wall, Machu Picchu, the pyramids of Giza, the Alhambra and some more sights of similar caliber, that probably the biggest wonder of the world is in Myanmar (formerly Burma) and is called Bagan.
 |
| Nagyon röviden összefoglalva Bagan egy falu és a körülötte lévő mezők, ahol durván 900 éve, az első burmai királyság idején elkezdtek buddhista templomokat emelni, majd szűk 200 év alatt majdnem tízezer (!) templomig jutottak. Aztán itt is volt tatárjárás, a királyság hanyatlani kezdett, végül a területet nagyrészt elhagyták, volt pár földrengés is, de több mint kétezer templom a mai napig áll. Mi a bő 600 kilométerre fekvő Yangonból, az egykori fővárosból és mai napig az ország legnagyobb városából érkeztünk kora hajnalban, miután egész éjjel buszoztunk. Még sötét volt, a szálláson gyorsan lepakoltuk a cuccainkat és napfelkelte előtt már a Shwesandaw pagoda tetején álltunk és onnan néztük, ahogy a reggeli ködből lassan kirajzolódik a környék látképe. To put it very briefly, Bagan is a village and its surrounding fields where the first Burmese kings started erecting Buddhist temples approximately 900 years ago and got to around ten thousand (!) temples in less than 200 years. Then came a Mongol invasion, the kingdom went into decline, the place became largely forgotten and even a few earthquakes struck but more than 2000 temples remain standing to this day. We arrived before dawn from Yangon, the former capital and still the largest city located a good 600 km away, after an all-night bus ride. It was still dark as we made a quick stop to drop our bags off at our guesthouse, then headed to the top of Shwesandaw Pagoda to watch the surrounding area slowly emerge from the morning fog. |
 |
| Amerre a szem ellát, mindenfelé sokszáz éves templomok álltak: maga a terület egyébként mindössze 42 km², úgyhogy alig nagyobb mint mondjuk Óbuda, csak Óbudán nincs 2000 katedrális. Már bőven felkelt a nap, de mi még mindig csak próbáltuk felfogni, hol is vagyunk. There are centuries-old temples as far as the eye can see. The area itself is not large at 42 km², so it's a bit like putting 2000 cathedrals in a place somewhat smaller than Manhattan. The sun had long risen when we were still just standing in awe, trying to take in the feeling of having made it here. |
 |
| Egyrészt hihetetlen 200 év alatt ennyi templomot építeni (rengeteg rabszolga kellett hozzá), másrészt azért két évszázad mégis hosszú idő, így a templomok építészeti stílusai közt is nagy különbségek vannak és szerettünk volna párat alaposabban is megnézni, úgyhogy bele kellett húzni. Végül két nap alatt 15 templomot jártunk végig: a leghíresebbek kivételével csak kevés turistával találkoztunk, mert a több évtizedes katonai diktatúra és elszigeteltség után Mianmart még csak most kezdik felfedezni a külföldiek: Angkorba évente több mint 2 millióan látogatnak el, ide egyelőre kb. tizedannyian, de ez biztos, hogy rövidesen meg fog változni. Vajon pár év múlva is lehet itt ilyen képet készíteni, ahol a földúton sétáló fiatal szerzetes néz vissza a templomra, vagy már szuvenírboltokkal szegélyezett aszfaltút lesz itt? One the one hand, it's incredible to build so many temples in 200 years (it took a lot of slaves). However, two centuries is a long time, so there are big differences between the architectural styles of the temples and we wanted to check out some of them in more detail, so we had to get going. We eventually made it to 15 temples in 2 days: once away from the most famous temples, we saw very few tourists as Myanmar is still being discovered by foreigners after decades of military dictatorship and isolation. While more than 2 million people visit Angkor in a year, the figure is still about one-tenth here for the time being. I'm pretty sure it's about to change soon and I wonder if such a photo of a solitary young monk walking along a dirt track and looking back on the temple can be taken in a few years or will there be a paved road here lined by souvenir stalls? |
 |
| Magányos imádkozó késő délután a Sin Myar Shin templomnál. Solitary late afternoon prayer in the Sin Myar Shin temple. |
 |
| Ha létezik "kötelező" program Baganban, az a napfelkelte és a naplemente nézése. Mi első este a Bulethi templom tetejét választottuk. Márciusban, a száraz évszak legvége felé már nagyon poros a levegő, így a naplementék nem ilyenkor a leglátványosabbak, de a kilátás akkor is elképesztő. If there's a "mandatory" thing to do in Bagan, it is to watch the sunrise and the sunset. We headed to the top of Bulethi temple on our first evening: the air is very dusty in March toward the end of the dry season, so the sunsets aren't at their most spectacular but the view is stunning anyway. |
 |
| Gawdawpalin, a második legnagyobb templom esti kivilágításban. Gawdawpalin, the second largest temple, in its evening illumination. |
 |
| A második nap elején az Abeyadana freskóit kerestük fel. Az egyébként sötét templomban hatalmas élmény volt az apró ablakok, esetleg a telefon fényénél rálelni a 800 éves falfestményekre. We started the second day exploring the frescoes of Abeyadana Temple. It was really exciting to walk around the dark building and spot the 800 year-old wall paintings by the light coming from the tiny windows or from my cell phone. |
 |
| Ezen a blogon nem szoktam magamat mutatni, de ez egy nagyon kedves képem, amit a lakásunk falára is kitettünk bekeretezve: a mai napig egyik legszebb utazási emlékünk ez a nap, ahogy elektromos robogóval reggeltől estig róttuk a poros utakat egyik gyönyörű ősi templomtól a másikig. I don't usually show myself on this blog but this is a photo I'm particularly fond of and we even have it framed and hung on the wall in our apartment: this day that we spent riding on dusty roads with our electric scooter from one incredible ancient temple to another continues to be one of our greatest travel memories. |
 |
| A Sulamani Patho az egyik legnagyobb freskókkal borított templom. Szakértők szerint Bagan felújításait sokszor nem megfelelő technikával és anyagokkal végezték, ráadásul a ma is aktívan használt templomokat a hívők különböző, korhűnek nem nevezhető módokon díszítgetik, de mi nem értünk annyira a részletekhez, hogy ezek zavartak volna: bárhogyan is történt a felújítás, a látvány minket meggyőzőtt. Sulamani Patho is one of the biggest temples with a fresco-covered interior. Some experts say many of the restorations in Bagan have been carried out with inadequate technology and materials plus the temples that are still actively used are often decorated by worshippers in ways that are far from authentic, but we don't have the kind of architectural knowledge to be bothered by the restorations and were blown away by what we saw. |
 |
| Dhammayangyi, az összes bagani templom legnagyobbika Dhammayangyi, the largest of all the temples in Bagan |
 |
| Sehol egy ház, sehol egy autóút: ez a látkép 800 évvel ezelőtt is hasonló lehetett. A house or a highway is nowhere to be seen: this view is likely to have been similar 800 years ago too. |
 |
| Az aranyozott tetejű sztúpákkal díszített Dammayazika templom 1196-ból. The Dammayazika temple with its gilded stupas dates from 1196. |
 |
| Ajándékot szór a Buddhának egy kisfiú anyukájával a folyóparti Lawka Nandar templom mellett. A világosbarna krémszerű valami az arcukon a thanaka, ami darált fakéregből készül és rengetegen használják leégés ellen. The little boy and his mother are giving an offering to the Buddha near the riverside Lawka Nandar temple. The brownish paste on their faces is called thanaka and is made from ground tree bark and is used by many all over the country against sunburn. |
 |
| Keretbe foglalva az itt töltött két napot visszatértünk a Shwesandaw Pagoda tetejére, ahonnan előző nap hajnalban először megláttuk Bagant. Nehéz volt rábírni magunkat, hogy továbbmenjünk és biztos vagyok benne, hogy ide még visszatérünk, bár kérdés, mi minden változik majd addigra. Nekünk az egyik kedvenc dolgunk például az volt, hogy felmásztunk a templomok tetejére, amit most már nem lehet megtenni: nekünk még csak annyi volt a szabály, hogy szigorúan mezitláb lehet felmenni, így mindig jó koszosak voltunk, de egyáltalán nem zavart. Pár hónapja viszont a legtöbb templomra már egyáltalán nem szabad felmenni. We ended our two-day Bagan trip where we started: on the top of Shwesandaw Pagoda. It was hard to leave this place and we're sure we will return, though it's a big question what will have changed by then. One of our favorite things to do was climbing temples, something you can't do anymore: the only rule for us was that you had to be strictly barefoot so we were dirty all the time but we really didn't care. Then a few months ago climbing was banned almost everywhere. |
 |
| Bármilyen nehéz is azt mondani valamire, hogy a kedvenc helyem, az nem kérdés, hogy kevés dolog fogható ahhoz, amikor az ember egész nap az itteni templomokat járja, aztán naplementekor végignéz a mindenfelé sztúpákkal tarkított tájon. Hard as it is to say for me that a place is my favorite, it is beyond doubt that few things compare to spending a day wandering the temples here, then wrapping up the day glancing over this landscape of a thousand stupas at sunset. |
