Mit csináljon egy újdonsült apa, ha kap három nap kimenőt? Fél év intenzív babázás után elsőre az alvás és semmittevés tűnt kézenfekvőnek, de aztán inkább felültem gyorsan a repülőre és elhúztam Kazahsztánba. Rövid volt és fárasztó, de jobb döntést nem is hozhattam volna.
So what should a guy who recently became a father do when he gets 3 days off, sans baby? After six month of non-stop baby time, sleeping and doing nothing seemed like the obvious choice but then I chose to get on a plane and fly off to Kazakhstan instead. It was a short and exhausting trip but I couldn't have made a better decision.
 |
| Kazahsztán messze van és hatalmas: a világ kilencedik legnagyobb országa, Magyarország majdnem harmincszor beleférne. Viszont soha nem volt ilyen könnyen elérhető: EU-állampolgároknak nem kell vízum, a WizzAir pedig közvetlen és olcsó járatot üzemeltet a fővárosba. Vasárnap kora délután pontosan indult a gép, szűk 5 óra múlva pedig már az útlevelemben volt a kazah pecsét, amely szerint Asztanába érkeztem, de a város ekkor már pár hónapja a Nur-Szultan nevet viselte a 2019 elején lemondott államfő (Nurszultan Nazarbajev) tiszteletére. Kazakhstan is far away and it's huge: the ninth largest country in the world, Hungary could fit into it almost thirty times. At the same time, it's never been more accessible: EU citizens no longer need a visa and WizzAir operates cheap and direct flights to the capital. My early afternoon flight on Sunday left right on time and about 5 hours later the Kazakh entry stamp was already in my passport: it said I'd arrived in Astana but by that time the city had already been called Nur-Sultan for some months to honor Nursultan Nazarbayev, who resigned the presidency in early 2019. |
 |
| Ez tehát Nur-Szultanban a Nurszultan Nazarbajev repülőtér, ahonnan a szállás felé a busz még elhaladt a Nurszultan Nazarbajev-egyetem mellett is: nemzetközi szervezetek különböző kifinomult módokon rangsorolják, mennyire demokratikusak a világ országai, de szerintem az a nagyon egyszerű módszer is sokat mond, ha számoljuk, egy adott országban hány dolgot neveznek el még élő vezetőről. Kazahsztánban hamar feltűnt, hogy szinte mindent. Ami még azonnal feltűnő volt, hogy mennyire tiszta és rendezett minden. Szemét nem volt az utcákon, a budapesti Futárhoz hasonló alkalmazáson (AstraBus) lehetett követni, mikor jön a busz, ami jött is pontosan, tiszta volt és modern. Szinte csak jó autókat, karbantartott utakat és impozáns épületeket láttam. So this is Nursultan Nazarbayev Airport in Nur-Sultan. Later I passed by the Nazarbayev University as I rode the bus to my hotel: international organizations use sophisticated methodologies to rank countries by how democratic they are, but I think the very simple method of counting how many places a country names after living political leaders could also be a good measure. In Kazakhstan, it quickly became apparent that practically everything is named after Nazarbayev. The other thing that struck me immediately was how clean and organized the city looked. No litter on the streets, there was an app with real-time public transport info, the bus it showed really came on time, plus it was clean and modern. I saw good cars on well-maintained roads along with a lot of impressive buildings. |
 |
| A következő reggel azért picit árnyalta már a képet. Nagyon leegyszerűsítve Nur-Szultan két fő részre osztható: az Ishim-folyótól délre vannak a nagyon látványos modern negyedek, a folyótól északra pedig egy tipikus szovjet város fekszik. Vitathatatlan, hogy az utóbbi időben hatalmas fejlődés zajlott itt is, de az ellentétek is egyre jobban kezdtek megmutatkozni: a közbringa-állomások és a képen is látható LED-világítású oszlopra szerelt jelzőlámpák mellett már szegényesebbek voltak a házak és a kirakatok, itt-ott töredezett volt az aszfalt és sokkal több volt a lepukkant régi orosz autó is. The next morning showed a slightly more nuanced picture. To put is very simply, Nur-Sultan has two main parts: the spectacular modern town lies south of the Ishim river, while the northern bank is essentially a Soviet town. Even here there's been substantial recent development but the contrasts also started to become starker: in addition to the bike sharing stations and the LED-illuminated lamp posts of traffic lights, there were also shabbier buildings and shop windows, the pavement was often fractured and uneven, and run-down old Russian cars also started popping up. |
 |
| Első éjszakára azért választottam a szovjetes városrészt, hogy közel legyek a vasútállomáshoz, ahonnan délelőtt három órás vonatút várt rám a Burabay Nemzeti Park felé. Ez volt csak az igazi szovjet élmény: az állomáson minden csak oroszul van kiírva, a jegyirodában is csak oroszul tudnak, a jó hosszú és jó régi vonat összes vonatkocsijának bejárata mellett közepesen morcos orosz nénik álltak, akik elvették felszálláskor a jegyet, aztán a célállomás előtt adták vissza. A kocsik végében szamovár volt, oda járt mindenki teát csinálni, a vonat pedig végig hálókocsis elrendezésű volt, ami elsőre fura volt, de végülis logikus, mert az ország déli végén fekvő Almatyból az északi Petropavl-ig összesen 27 órán át közlekedett, úgyhogy az én 3 órás utam kb. olyan volt, mintha csak felugrottam volna egy megállóra. I chose the Soviet-looking part of town for my first night to be close to the train station where my 3-hour ride to Burabay National Park started. This was the real Soviet experience: everything was written in Russian only, Russian was spoken in the ticket office, my very long and old train had all its carriages "guarded" by grumpy Russian ladies and there were samovars at the end of each carriage. It was weird that the whole train had sleeping cars only but it turned out to be logical as the train rode a total of 27 hours from Almaty in the south to Petropavl to the north. The 3 hours I rode felt like I just hopped on for one stop. |
 |
| Na, ezért vonatoztam/taxiztam: Nur-Szultan körül szinte csak végeláthatatlan füves puszták vannak, de északnyugatra kb. 250 km-re teljesen megváltozik a táj. Itt található a Burabay Nemzeti Park, ahol kristálytiszta tavak, fenyőerdők és sziklás hegycsúcsok fogadtak. A park a legszebb tóról kapta a nevét, ennek a partján az egyetlen település szintén Burabay, ami nyári hétvégéken állítólag tele van hangos orosz turistákkal. Szerencsére ezen a májusi hétfőn, alig 10 fokos hőmérséklet mellett nem találkoztam velük. This is what the train/taxi rides were for: while Nur-Sultan is surrounded by nothing but endless grassy plains, the landscape changes dramatically about 250 km to the northwest. This is Burabay National Park where I was greeted by pristine lakes, pine forests and rocky hillsides. The park got its name from the prettiest of the lakes, the only settlement on its shore is also called Burabay. I heard it's full of loud Russian tourists on summer weekends but fortunately I didn't meet any of them on this Monday in May, when the temperature barely reached 10 °C. |
 |
| A friss és hűvös levegő mellé hirtelen hatalmas eső is jött, úgyhogy visszasiettem a faluba, ahol eleve nem sok helyen lehet enni, de este 7-kor már az a kevés hely is zárva volt. Mindössze egyetlen apró kifőzde volt nyitva, a pultban pedig néhány, nem túl ígéretesnek kinéző húsos batyu (manti) árválkodott. Elsőre úgy tűnt, hogy a kedves kazah nénivel nem beszélünk közös nyelvet, de nagy nehezen sikerült megértenem, hogy meg kéne melegíteni a batyukat, aztán friss vajjal és csípős szósszal finomak lesznek. Tényleg nagyon finomak lettek és végül még beszélgetni is tudtunk, mégpedig németül: mint kiderült, a néni falujában a szomszédai évtizedeken át németek voltak. Még Sztálin telepítette oda őket a Volga vidékéről, aztán amikor a Szovjetunió széthullásával megnyíltak a határok, gyorsan ki is vándoroltak Németországba. The fresh and cool air was suddenly accompanied by a huge downpour, so I rushed back to the village. Places to eat are thin on the ground but around 7PM even those few places were closed. I managed to find one small eatery with a few meat-filled pastries (manti) in the counter that looked less than promising. It also appeared that the friendly old Kazakh lady running the eatery and I speak no common language but I finally understood that the manti need to be warmed up and they'll be delicious when served with fresh butter and hot sauce. They really were delicious and we even got to have a conversation eventually - in German: for decades, as it turned out, most of the old lady's neighbors in her village were Germans. They were forcibly re-settled there from near the Volga river by Stalin and they stayed there until the USSR collapsed when they could emigrate to Germany. |
 |
| Vacsora után még mindig ömlött az eső, de valamiért bíztam benne, hogy érdemes lesz kicsit sétálni. És tényleg: a lehangoló szürkeségből pár perc alatt ilyen naplemente lett. The rain was still heavy after dinner but for some reason I felt it would still be worth taking a walk. And it really was: in just a few minutes, the depressing grayness gave way to this sunset. |
 |
| Éjjel elvonultak a felhők, reggel 6-kor ragyogó napsütésben indultam el sétálni. Végül a sétából 18 km-es túra lett és a táj most mutatta meg igazán a szépségét. The clouds dispersed during the night and it was a gorgeous sunny morning as I set off on a walk at 6AM. The walk eventually turned into an 18km hike and this is when the landscape revealed its true beauty. |
 |
| A Burabay-tó északi végén van egy pont, ahol mindössze párszáz méter a távolság a tőle északra fekvő Chebach'ye-tóig. Itt észak felé már véget érnek a hegyek és akadálytalanul süvíthetett a hideg szibériai szél. Tényleg nagyon hideg volt, de ilyen tiszta levegőt nem is tudom, mikor éreztem utoljára. A süvítő szél mellett csak barázdabillegetők hangját hallottam: sehol egy ember, sehol egy épület, csak tökéletes és zavartalan nyugalom. There's a point at the northern edge of Lake Burabay where only a few hundred meters separate it from its northern neighbor, Lake Chebach'ye. Here the mountains end and give way to open plains to the north, so the icy Siberian wind can blow freely. It was really cold here but I cannot remember the last time I felt such clean air. Apart from the howling wind, the sound of white wagtails was the only thing I heard. No people, no buildings, just total and undisturbed tranquility. |
 |
| Nem volt könnyű rászánni magam, hogy elinduljak Burabayból, de délben muszáj volt. Kedden, szezonon kívül nincs közvetlen összeköttetés Nur-Szultan felé, át kell szállni Scsucsinszk városában, ráadásul ezúttal nem találtam napközbeni vonatot és kisbuszból is nagyon kevés közlekedett. Végül a visszaút 7 órán át tartott, az odaút duplája lett, bár ebből volt egy közel kétórás kényszerpihenőm Scsucsinszk-ban, aminél lehangolóbb várost tényleg nehéz lenne találni. Igazi poszt-szovjet pusztulat: poros és sáros utcák, lerobbant lakótelepek, vigasztalan szürkeség. It wasn't easy to leave Burabay but I couldn't stay beyond noon. On an off-season Tuesday there's no direct link to Nur-Sultan, one must pass through the town of Schuchinsk. Plus this time I found no train during the day and even minibuses were few and far between. Eventually my trip back to the capital took 7 hours, double the time from Nur-Sultan, though it included a 2-hour wait in Schuchinsk, which has got to be one of the most depressing towns ever. True post-Soviet decay: muddy and dusty streets, shabby housing blocks with hopeless gloom and desolation. |
 |
| Első este a buszból csak simán meglepő volt látni Nur-Szultant, de a vidéki kirándulás fényében már szinte felfoghatatlan volt: Scsucsinszk és az út során érintett poros falvak, de még Nur-Szultan külvárosa után mintha nem is ugyanazon a bolygón lettem volna. Újra makulátlan tisztaság, QR-kódos utcanévtáblák, wifi-vel és USB-töltőkkel felszerelt buszmegállók, zenélő szökőkutak, sushi bárok és futurisztikus épületek, köztük a képen is látható Bayterek-torony. On my first night, seeing Nur-Sultan from the bus was simply surprising. In light of my trip to the countryside, it was bordering on incredible: after Schuchinsk and a few more dusty villages on the way, or even after the suburbs of Nur-Sultan, it felt like I'm on a different planet. Cleanliness, street signs with QR codes, bus stops equipped with wifi and USB chargers, musical fountains, sushi bars and futuristic buildings like Bayterek Tower on this picture. |
 |
| A hazaút előtti éjszakára a város központjában választottam szállást, aztán szerda reggeltől a repülő esti indulásáig szinte megállás nélkül jártam a várost. Lehet, hogy Nur-Szultan ennél azért kicsit több időt érdemelne, de így is sok dolog belefért, a belváros legérdekesebb épületeinek nagy részéhez eljutottam. Az aranyló ikertornyok pont a szállodával szemben voltak, úgyhogy ez nem volt kihívás, ahogy az elnöki palota sem, ami pont mögöttem volt, amikor a fenti fotót csináltam. Feljutottam a háttérben emelkedő Bayterek-toronyba is, ahonnan viszont hiába látványos a kilátás, a sárgás árnyalatú és erősen tükröződő üveg miatt csak borzasztó képeket lehetett volna csinálni. For the night before my trip home, I chose a hotel right in the center. Then I spent all Wednesday walking around the city until my flight in the evening. Nur-Sultan would probably deserve a bit more time but I still managed to fit in quite a lot and made it to most of the fascinating buildings. These golden towers were right opposite my hotel, so this wasn't a challenge. Neither was the president's palace, which was behind me as I took this photo. I went to the top of the Bayterek Tower too (seen in the background): though the view is great, the yellow-tinted glass and its reflection made it almost impossible to take a decent photo. |
 |
| A piramis formájú Béke és Megbékélés Palotájában naponta többször vannak angolul túrák, megéri, nagyon különleges épület. Mondjuk továbbra sem vagyok teljesen biztos abban, mi is a pontos funkciója, de valamiféle spirituális központ, ami a kazah nép békességét és vallási toleranciáját hirdeti. There are several tours every day in English in the pyramid-shaped Palace of Peace and Reconciliation. It's worth it, this really is a very interesting place. Though I must admit I'm still not sure what its exact function is, it's supposed to be some kind of spiritual center that represents how peaceful and religiously tolerant the Kazakh nation is. |
 |
| Forgalmas rakpartok helyett kellemes sétány a folyó mentén: ebből Budapest is tanulhatna. The river is flanked by a pleasant promenade instead of traffic-clogged roads. Budapest could learn from this too. |
 |
| Általában messzire elkerülöm a plázákat, de a brit Norman Foster által tervezett, kívülről óriási sátort formázó Khan Shatyr komplexum tényleg nagyon látványos. I usually try to avoid malls but the massive tent-shaped Khan Shatyr complex, designed by British architect Norman Foster, is truly very spectacular. |
 |
| Délutáni utcakép a belvárosból: nem csupán az infrastruktúra, az egyébként határozottan mongoloid vonású emberek öltözéke is teljesen nyugatias. A buszokon pedig legtöbben ugyanúgy a telefonjukat nyomkodják, mint szinte bárhol a világban. Afternoon street scene in the downtown: in addition to the infrastructure, the way people dress also looks Westernized. Aboard the buses, most people tap away on their phones just like pretty much everywhere else. |
 |
| A reptérre indulás előtt még sikerült megkóstolni a kazah nemzeti ételt, a főtt tésztából, lóhúsból és hagymából álló besbarmakot. Újabb 5 óra repülés után pedig vissza is értem Budapestre. Before leaving for the airport, I still managed to try beshbarmak, the national dish of Kazakhstan consisting of horse meat, boiled pasta and onions. Then another 5-hour flight and I was back in Budapest. |
 |
| Néhány praktikus infó, 2019. májusi állapotok szerint: - A reptér és a város között a 10-es és a 12-es busz jár. Este érkezéskor elég kihalt volt a megálló és a taxisok próbáltak győzködni, hogy nincs busz ("no bus, no bus"), de van. Egy jegy 180 tenge (KZT), ami kb 140 HUF, a sofőrnél is meg lehet venni. - A reptéri váltóknál gyakran tapasztalható lehúzás itt nincs: érkezéskor teljesen korrekt árfolyamon beváltottam 50 EUR-t, ami 3 napra pont elég is volt. Azóta meg van már Revolut, az még jobb. A szállásokat kártyával fizettem. - 3 nap alatt összesen 2 emberrel tudtam angolul kommunikálni, itt bizony az orosz kellett volna, azt mindenki beszéli. A legtöbb dolog kazahul és oroszul van kiírva, egyelőre mindkettő cirill betűkkel, de a kazahot már egyre több helyen írják latin betűvel és pár éven belül teljesen át fognak térni. - A nyelvi nehézségek ellenére mindenki kedves és segítőkész volt: a scsucsinszki buszállomás jegyirodájában a néni például az okostelefonján egy Viber-chatben tárolt néhány mondatot angolul, azokat mutogatta nekem. - A lakosság elvileg nagyrészt muzulmán, de ez a mindennapokban nem látszik. Van ugyan pár méretes mecset, de nyugatiasan öltözködnek a nők is és mindenhol lehet alkoholt kapni. - A kávé borzasztó, ez teás vidék, de Nur-Szultanban van pár specialty kávézó és egy csomó Costa és Starbucks is, mind nyugati árakon (minimum 900 KZT egy cappuccino). - A kávén kívül szinte minden olcsó volt: az említett kifőzde Burabayban 560 KZT (430 HUF), pékáruk 150-250 KZT körül, boltban helyi sör 250-300 KZT, kisbusz (Scsucsinszk - Nur-Szultan, kb.250 km) 1800 KZT. A legdrágább szállásom a Best Western Hotel volt Nur-Szultan kellős közepén, reggelivel 55 EUR. Some practicalities, as of May 2019: - Bus 10 and 12 travel between the airport and the city. Don't believe taxi drivers who tell you there's no bus in the evening. There is and it costs 180 KZT only (~0.45 EUR). Tickets can be bought from the driver. - The outrageous exchange rates some airports apply are not found here: I exchanged 50 EUR at a totally reasonable rate upon arrival and it was enough for 3 days. I paid for the hotels with my credit card. - In 3 days, only 2 people were able to communicate with me in English. Russian would've been needed here. Most things are written in Kazakh and Russian, both use the Cyrillic script but it's only temporary for Kazakh, they're supposed to switch to Latin script in a few years. - Despite the language barrier, everyone was friendly and helpful. The lady in the bus ticket office in Schuchinsk kept showing a Viber chat to me into which someone typed a few phrases in English. - Most people are Muslims in theory but it's not visible in everyday life. Though there are a few large mosques, women dress very liberally and alcohol is available pretty much everywhere. - Coffee is usually horrible, this is tea country.However, Nur-Sultan does have a few specialty coffeeshops along with many Costa and Starbucks outlets, all charging Western prices (minimum 900 KZT for a cappuccino). - Everything else was pretty cheap: the eatery in Burabay cost 560 KZT, pastries come around 150-250 KZT, a local beer from a shop costs 250-300 KZT, while the minibus from Schuchinsk to Nur-Sultan (~250 km) came to 1800 KZT. The most expensive place I stayed at was the Best Western Hotel in the center of Nur-Sultan: they charged 55 EUR for a double with breakfast. |
